Szeretettel köszöntelek a Háziállat klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Háziállat klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Háziállat klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Háziállat klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Háziállat klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Háziállat klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Háziállat klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Háziállat klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Az amerikai Akiták történelme kezdetben szorosan összefonódik a japán
Akiták sorsával. Az 1603-as évektől kezdődően az Akita tartományban
megrendezett kutyaviadalokon Akita
Matagi-kat, közepes méretű medvevadász kutyákat uszítottak egymás
ellen. 1868 után Tosa-val és masztiffokkal keresztezték őket, amelynek
eredményeképpen méretük jelentősen megnövekedett, és a Spicc fajtákra
jellemző tulajdonságok fokozatosan elhalványultak. 1908-ban törvény
tiltotta be a kutyaviadalokat, ám az addigra széles körben megkedvelt
fajta, mint nagytestű japán kutya tenyésztése tovább folyt. Az elért
sikerek elismeréseképpen 1931-ben kilenc különösen kiemelkedő egyedet
nemzeti kinccsé nyilvánítottak.
A második világháború idején, 1939 és
1945 között elterjedt szokássá vált, hogy kutyák bundáját katonai
ruházat céljára használták fel. Az alapanyag-utánpótlás folytonosságát
biztosítandó, a rendőrség a rendészeti és katonai célokra használt
németjuhászokon kívül az összes kutya beszolgáltatását vagy befogását
rendelte el. Egyes akita-rajongók azzal próbálták meg kijátszani az új törvényt, hogy kedvencüket németjuhászokkal keresztezték.
A
világháború végére számuk drasztikusan megcsappant. Három, egymástól
jól elkülöníthető változat alakult ki: a Matagi Akiták, a harci Akiták,
illetve a németjuhász-Akiták. A három különböző, mégis egy néven futó
változat létezése komoly problémákhoz, félreértésekhez és káoszhoz
vezetett.
A világháborút követő, a fajtatisztaság érdekében
végrehajtott restaurációs törekvések legnépszerűbb szereplője az
átmenetileg komoly hírnévnek örvendő Kongo-go volt, a Dewa-vérvonal
képviselője. A Dewa-vonal Akitái masztiff és németjuhász
tulajdonságokkal rendelkeztek. A távol-keleti szolgálatból hazatérő, az
Akitákat olyannyira megkedvelő amerikai katonák tucatjával vitték őket
magukkal az Egyesült Államokba.
Az intelligens, környezetükhöz
remekül alkalmazkodó Dewa-Akiták lenyűgözték az amerikai tenyésztőket,
amelynek köszönhetően számuk és népszerűségük hirtelen az egekbe
szárnyalt.
Az Amerikai Akita Klubot (Akita
Club of America, ACA) 1956-ban alapították. Az Amerikai Ebtenyésztők
Egyesülete (American Kennel Club, AKC) 1972. októberében ismerte el
hivatalosan a fajtát, vette fel a tenyészpéldányok listáját és kezdte el
megszervezni a tenyésztőknek oly fontos megjelenési és megmérettetési
lehetőség, a kiállítások egész sorát. Az AKC és japán megfelelője, a JKC
(Japanese Kennel Club), ebben az időben még nem rendelkezett kétoldalú
egyezményekkel egymás pedigré-rendszerének elismerésével kapcsolatban,
így nem nyílt lehetőség arra, hogy japán vérvonallal frissítsék az
amerikai állományt. Ennek következtében az amerikai és japán Akiták
között jelentős eltérések alakultak ki. Ősi otthonuktól elzárva
tulajdonképpen egyedi, csak az Egyesült Államokra jellemző fajtává
alakultak, 1955 óta változatlan tulajdonságokkal és jellemzőkkel. Nem
úgy japán társaik, amelyeket időközben Matagi Akitákkal kereszteztek,
hogy így kíséreljék meg az ősi, tradicionális japán fajta
helyreállítását.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
ÚSZOTT A SZÖKŐÁRBAN, HOGY A GAZDÁJÁVAL LEGYEN!
Móricz Zsigmond: Pityu és Bodri
Vodál Vera: A PULI
SZORÍTSUNK RUDOLFNAK!