Az amerikai Akiták történelme kezdetben szorosan összefonódik a japán Akiták sorsával. Az 1603-as évektől kezdődően az Akita tartományban megrendezett kutyaviadalokon Akita Matagi-kat, közepes méretű medvevadász kutyákat uszítottak egymás ellen. 1868 után Tosa-val és masztiffokkal keresztezték őket, amelynek eredményeképpen méretük jelentősen megnövekedett, és a Spicc fajtákra jellemző tulajdonságok fokozatosan elhalványultak. 1908-ban törvény tiltotta be a kutyaviadalokat, ám az addigra széles körben megkedvelt fajta, mint nagytestű japán kutya tenyésztése tovább folyt.

A tavaszi nap nyári hőségbe borult. Azt mondták: júniusba elég vóna ilyen meleg. A vad­gesztenyefák kövér virága pompázatosan dagadt a zöld levelek közt s a nap ragyogott a szerelmeskedők körül. A méhek is kijöttek s dúsan döngték körül a virágokat; a ház előtt, ahol láb nem járt, a gyom úgy burjánzott, kitárt kis karokkal a nap felé, mint a gyerek, aki nem birt az egészségével s tapsikolva döcögött másféléves kövér lábacskáin mezítláb a forró porban s minduntalan felbukott, ahogy a Bodri szőrébe kapkodott.

Fű, fa, virág, gyerek, állat mind boldogan ujjongott a korai boldogságban.

Szívszaggató, ami Japánban történt. De, végre, jó hírekkel is sziolgálhatnak a szökőár helyszínén állatokat mentő önkéntesek.

A Japan Earthquake Animal Rescue & Support (JEARS) tagjai bejárkák a vidéket, és keresik az elveszett és elhagyott állatokat, valamint segítenek az élelmiszer és orvosi ellátásban, abban, hogy az állatok evakuációs központokba kerülhessenek. 

Eddig  18.000 $ -al segített a JEARS, és fáradhatatlanul munkálkodnak azon, hogy megkönnyítsék a japán állatok életét, mentését.

Ma kaptam az alábbi segélykérő levelet.  Azt hiszem, ez kitűnő lehetőség lehetne valakinek, aki egy hű rotira vágyik, de eddig nem tudott venni... most ajándéka övé lehet, ráadásul egy hányatott sorsú, aki mindig ragaszkodóbb a jó helyen...

Gyönyörű kutyus, még csontsoványan is erőt sugall...

GÓRÉ, A ROTI EXTRAGYORSAN HELYET KERES! S.O.S.!
Biztosan emlékeztek még Góréra, a csontsovány rotira, akit pár hete ismertem meg.

Az ázsiai eredetű magyar terelő pásztorkutya feltehetőleg az
ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe. Az eltelt évszázadok alatt
elvesztette ősi foglalkozását és ismertsége is csökkent, ugyanakkor
eljutott Angliába, Németországba, sőt a tengerentúlra is. A puli
tulajdonságairól és népszerűségi indexéről dr. Brauswetter Viktor
állatorvos-tenyésztőt kérdeztük.
"Magyarországon a 70-es években 1500-2000 törzskönyvezett puli született
évente, mára négyszáz alá csökkent ez a szám" - mondja dr.