Lilikéim, én csak így hívom őket, a tizenkét kislibámat. Ők nagyon különleges kislibák voltak, mert nem egy nagy keltetőben keltek ki a tojásból, hanem egy barátnőmnél, és utána rögvest hozzám kerültek. Bár nem engem láttak meg először, mint mamájukat, de mivel szinte azonnal hozzám költöztek elfogadtak mamájuknak. Óh, gondolhatják azok, akik csak sütve láttak még libát, mi örömöm telhet 12 kislibámban?
Pedig oly édesek a kis pelyhesek, de nem cukorral, hanem érzelmileg! És hogy tudnak ragaszkodni!
Egy karton dobozban érkeztek otthonunkba Lilikék. Mind csupa sárga pihés kis csöppség. Első pár napban még pihengettek, kicsit eszegettek, örültek, hogy a tojásból végre kint lehettek. Eltelt pár nap és ahogy egyre jobban érzékelték a környezetüket és engem, az örökbefogadó anyjukat, egyre bátrabbak lettek. S engem mindig követeltek, hogy ne hagyjam őket magukra. Amíg pirinyók voltak egy nagy dobozban hordtam őket magammal nappal, hogy mindig lássanak. Hogy miért volt erre szükség? Mert ha nem láttak a drágák, hát úgy kiabáltak, sivalkodtak, hogy nincs arra szó. Mindig azt mondták:
-Mama, gyere ide, ne hagyj magunkra minket!
Persze mindig beszéltem is hozzájuk, hogy jó gyerekek legyenek, ne kiabáljanak, s ha ott voltam el is csendesedtek. De ha nem láttak, újra elkezdték a kiabálást, hogy velem lehessenek. Ahogy nőttek egyre hangosabbak lettek, de hát nem élhetek egy házban 12 libával. Gondoltam itt az ideje, hogy óvodába járassam őket. Készítettem is egy mobil liba járókát, s a libagyerekeimet oda kitettem, hogy szép zöld füvet legeljenek. Így készült el a libalegelő-óvoda. De ezt a háztól kissé messzebb tettem, hogy a kutyáktól veszélybe ne kerüljenek, így engem már onnan nem láthattak szegény Lilikék. Kiabáltak is sokáig, de aztán megszokták a liba óvodát, s végül már tetszett is nekik. Estefelé viszont mindig kiengedtem őket, s velem jöttek fel a kertbe kicsit gazolni. Volt közöttük egy kis bicebóca, őt mindig bevártuk, mert lassabb volt, mint a testvérei, ráadásul minden nagyobb fűcsomóban el is esett. Így mentünk fel a kertbe: Én, a libamama mentem előre, utánam jöttek libasorba a libagyerekek, micsoda mókás család! Egyszer fel is filmeztük őket, ahogy szaporán utánam jönnek. A szomszédok a kertben csak ámultak, hogy láss csodát milyen is egy libacsalád!