Gyerekkorom óta kedvenc állatom a liba. Talán Nils Holgersson, (ha jól írom) volt az eredete, ki ott repült Márton lúdon. Az első libánkat Özvegy Gedeonnénak hívták, 15 éves korában került hozzánk, mert régi gazdái elköltöztek egy tanyasi házba, de ott férjét, mily szomorú, megölte egy róka, így ő depressziós lett és ezért a mi otthonunkba költöztették, mert nálunk sokféle állat volt, s hogy talán nem lesz többé magányos.
De Gedeonnénak nem lett párja, mert nálunk ugyan sokféle szárnyas élt, még kacsák is, de liba nem volt egy sem. Ezért aztán, hogy Gedeonné ne legyen egyedül vásároltunk egy pár libát még. Pontosabban nem egy párat, hanem egy háremet. Így került hozzánk Márton gúnár, két Lili nevű nejével. Az új hárem fehér színű libákból állt, de Gedeonné igazi magyar szürke lúd volt. Azért a színkülönbségek ellenére egy új családot alkottak. De ez már egy régi történet. Amikor elköltöztünk anyuéktól nagyon szerettem volna egy libát. Kedves csibés barátnőmnél ki is néztem egyet magamnak. Mivel mindenképp tojót akartam, mert azok sokkal szelídebbek, jól megnéztem magamnak az új Lilikémet. Mint a gúnárokról tudni való, azok magasabbak, hosszabb nyakúak, csúnyábbak, egyszóval férfiasabbak a tojóknál. Így hát kiválasztottam a libák közül a legalacsonyabbat, a legrövidebb nyakút, egy kis helyes csőrűt. Haza is hoztuk, és boldogan éltünk vele. Amikor kijöttünk a kertbe kiengedtem Lilit a baromfiudvarból és ő hűségesen követett minden hová a kertbe. Mivel ősz volt, a férjem a kertet ásta és Lili buzgón szedegette mellette a földből a gyökereket. Nagyon elégedettek voltunk vele. Igaz, egyszer a szomszéd Katica nénit megkergette. Ám ő igen talpraesett idős néni, és egy bottal jól elkergette. Következő esetben egy másik szomszédunk, egy férfi, aki nagy állatbarát, elkezdte simogatni, mondtam ne tegye, de nem hallgatott rám, mert nagy állatbarát. Egyszer csak megcsípte a kezét a hüvelyk és a mutatóujja közti lágy részen. Lett is nagy sivalkodás, amit egyszer Lili elkapott el nem ereszti! Nagy sietve futottam a segítségére, erre Lili megijedt és elengedte, viszont elkezdett kergetőzni körülötte. Középen állt a férfi, én meg Lilit kergettem körülötte, míg el nem kaptam a farkát. Később mikor férjemnek meséltem hatalmasakat nevettünk az eseten. Sajnos Lili ezután egyre erőszakosabb lett, már engem is célba vett. Mikor már nem az első eset következett, azt mondtam, fel a tűzre a forrázóvizet. Nagyon sajnáltam szegény Lilit, de nálunk az állatoknál is követelmény a szelídség. Mikor aztán levágtam kiderült mi az erőszakosság oka, mert nem Lili volt a drága, hanem LALI!