(Egyik) keresztfiam, Rodrigo, a kék-sárga ara világbajnoki érmével dicsekszik. Hatalmas csőrének valószínűleg nem jelentene gondot az emberi ujj amputálása... de ilyesmi, persze, eszébe sem jut

1. Válasszunk ki egy alkalmas időpontot, amikor ráérünk, és gondosan csukjuk be az ablakokat, ajtókat

2. Nyissuk ki a kalit ajtaját, hogy kis kedvencünk végre szétnézhessen a szobában. Kényelmesen elhelyezkedve figyeljük az eseményeket.

3. Amikor néhány óra múltán felébredtünk a szendergésből, tápászkodjunk fel, és készítsünk finom falatokat a nyitott kalit ajtó közelébe, hátha az majd kicsalogatja a madarat.

4. Mikor tollas barátunk – szigorúan kalitkán belül – szundikálni kezd, óvatosan osonjuk lakhelyéhez, és zárjuk be az ajtót, elhatározván, hogy a röptetést másnap megismételjük. (Végülis, kényelmes az a néhány óra szundikálás a kanapén)

5. Egy-két hét múltán felesleges, hogy aggódjunk aggodalmaink miatt. Ez ilyenkor a normális lelkiállapot. Némi önvád, az emberiség felelősségének átgondolása, és a hányatott sorsú, szerencsétlen, a szabadságot elképzelni sem tudó kis szárnyas sajnálata. ( Igen, eszében sincs kijönni. Még mindig. Az a rendszeres délutáni alvás viszont határozottan jót tesz)

6. Bontsunk pezsgőt, ízlés szerint ( A magam részéről a muskotályost javasolnám) Igen, igen, VÉÉÉGRE! Kimerészkedett! Abban a merőben szokatlan – ám lehetséges -esetben, ha oly talpraesett és kíváncsi kedvenccel áldott meg minket az ég, aki óvatos, ámde határozott araszolással azonnal a nyitott ajtóban terem. majd onnan felkapaszkodik lakosztálya tetejére, vagyis számunkra a jelen pont a történetben a 3. kihagyhatjuk a némiképp költséges vedelést.

7. Csodáljuk kedvencünk vígan cikázó röptét.

8. Igyekezzünk időben az ajtó és a madár közé vetődni. Az óvatlanul ajtót nyitó családtagnak magyarázzuk el, máskor kopogtasson, de jobb, ha kinn marad.

9. Próbáljuk megkeresni, a szoba mely pontján lehet az eltűnt madár.

10. Ha már úgyis nézelődünk, egy papírzsebkendővel törölgessük le az ily módon felfedezett „melléktermék” foltokat a könyvespolc és a blondel keret széléről, valamint a fotel háttámlájáról.

11. Nyugodjunk meg. Honnan tudhatta volna a madár, hogy az ott a tányéron a vacsoránk, és így valahogyan már nem olyan ínycsiklandó?

12. Oldjuk fel a zárlatot, és hívjuk segítségül az eleddig kitiltott családtagokat a madárkereséshez.

13. Sürgősen tegyük ki a velük együtt beszivárgó macskát.

14. Próbáljunk minél kevésbé megretteni, ha eközben megpillantjuk, mennyi már az idő.

15. Aprólékosan fésüljük át a szobát.

16. Kérjünk elnézést a szomszédtól, hogy ilyenkor zavarjuk, és siessünk haza a kölcsönkért létrával.

17. Lássunk hozzá az állatka becserkelésének, hogy visszahelyezzük saját birodalmába.

18. Adjunk hálát a sorsnak, hogy a tölgyfa helyett a nádfonatú polcot választottuk. Ezt családtagjaink legalább könnyűszerrel leemelhetik rólunk.

19. Állítsuk fel a létrát, és akasszuk vissza a helyére a függönyt.

20. Nyugtassuk meg az áttelefonáló szomszédokat, hogy nincs semmi baj, nem mi sikoltoztunk.

21. Egy ceruzatartóban, vagy kisebb vázában helyezzük el a markunkban szorongatott szép, színes farktollakat.

22. Mossuk ki és fertőtlenítsük le a sebeket a kezünkön.

23. Söpörjük össze a porcelán cserepeket, és jusson eszünkbe, hogy úgysem szerettük ezt a vázát.

24. Hessegessük el a gondolatot, hogy tulajdonképpen be lehetne rendezni az egész nappalit madárháznak.

25. Igyunk egy nyugtató (citromfű) teát, és hívjunk erősítést egy hozzáértő barát személyében.

26. Vonjuk le a tanulságot: sötétben a madarak nem látják, ha valaki feléjük nyúl, így el sem röppennek. Törölközőn keresztül pedig nem fáj (annyira) a csípés.

( Amennyiben a 15 pontban foglaltak több órás végrehajtása után azt tapasztalnánk, hogy tollas kis barátunk már réges-régen az igazak álmát alussza a kalitkájában, megnyugodva könyveljük el, hogy milyen jólnevelt, és másnap ne feledjük elsőként ott keresni.)