Bárhol is helyezzük el a galambokat, - padláson, dúcban, vagy a kertben épített volierben - helyüknek világosnak, széltől, esőtől, hótól, nyári tűző naptól védettnek kell lennie. Fontos szempont még az, hogy könnyen hozzáférhető, takarítható, fertőtleníthető legyen, s módunkban álljon a külső és belső élősködők folyamatos irtása.

A kijáró galamboknak déli vagy keleti fekvésű galambkijárót kell építeni, a zártan tartottaknak pedig tágas röpdét.

A galambházban stabilan álló sokrekeszes vályúetetőt és szintén stabilan álló itatót kell elhelyezni, amit az állatok nem tudnak feldönteni még akkor sem, ha rárepülnek, illetve ezekről rugaszkodnak el. Szükség van még egy külön etetőre az úgynevezett emésztést elősegítő takarmány-kiegészítő tartására is.

Galambfajták

A házigalamb rendkívül gazdag fajtákban, a legváltozatosabb alakú, tollazatú, színű és hasznosítású galambokat hozták létre a tenyésztők az évek folyamán. Vannak, amelyek kiváló tájékozódó képességükkel, gyorsaságukkal és kitartásukkal tűnnek ki a sorból, mint például a postagalambok. A magasan szállók falkába repülve hosszú órákig képesek olyan magasan repülni, hogy szabad szemmel követhetetlenek. Ezt a galambászok úgy nevezik, hogy tűnő magasságban szállnak.

Más galambok különleges formájukkal tűnnek ki, mint például rendkívül rövid a csőrük, vagy hatalmasra felfújható a begyük, esetleg olyan nagy orrdudoruk fejlődik, hogy alig látnak ki mögüle. A parókás galambok viszont speciálisan viselt tollruhájuk mögül nem látnak ki.

A pávagalamboknak a testtartásuk bámulatra méltó. Vannak könnyű testű, egészen légies megjelenésű galambok, mint például a Sirályka, és nagytestű, robusztus, kifejezetten húsukért tenyésztettek is, mint például a Mondén. Tehát aligha képzelhető el olyan kívánság, amit valamelyik, már létező fajta ne tudna teljesíteni.

A galambok kiállításokon, kisállat-börzéken, speciális galambpiacokon cserélnek gazdát, vagy a tenyésztőktől közvetlenül lehet megvásárolni őket. Ez utóbbi a kezdő galambászok számára a leginkább ajánlott módszer, mert itt rögtön a gyakorlatban, tapasztalt tenyésztőtől lesheti el a vevő a galambok elhelyezésének, etetésének módját, valamint kérdéseire is választ kaphat.

A galambház berendezése

A galambok párban élnek, költenek és nevelik a fiókáikat. A galambházat ezért úgy kell berendezni, hogy az ott élő galamboknak saját költőhelyük legyen, mégpedig lehetőleg két fészekkel.
Ez különösen a szapora fajtáknál szükséges, ugyanis előbb letojják a következő tojásaikat, mintsem az előző fiókák kirepülnének.

A fészektányér készülhet gipszből, fából. Ma már olcsó és higiénikus papírból készült fészektányérok is kaphatók a kereskedelemben.

A galambok szaporodása

A galambtojó egyszerre két tojást rak, és ezt a hímmel közösen költi. A kikelt fiókáikat az első másfél hétben saját begyükben előemésztett élelemmel, az úgynevezett begytejjel táplálják. Később egyre rövidebb ideig emésztik elő a magvakat, míg a fiatalok végül rászoknak a száraz magvak fogyasztására.

Galambtáplálékok

A galambok szívesen fogyasztják az összes gabonafélét, a napraforgót, a borsót, a bükkönyt, a kölest, de kaphatóak részükre speciálisan összeállított eleségek, tápok is. A kijáró galambok a mezőn összeszedik a számukra hiányzó tápanyagokat. A zártan tartottaknak viszont nekünk kell összeállítani és teljes értékűvé tenni a takarmányt. Az összetétel persze függ az időjárástól és a megterheléstől is. Hideg teleken energiában gazdagabb takarmányt keverjünk, tehát emelhetjük a kukorica arányát, a költési idényben viszont fehérjében gazdagabb takarmányt etessünk, tehát például a borsó arányát kell emelnünk.

Egyidőben nagyon népszerű volt a húsgalambtenyésztés. Mostanában hosszú szünet után újra szerveződik. Ismét keletje lesz a húsfajtáknak, a Mondnénnek, a Texánnak, a Kingnek, a Strasszernek. Ezek a nehézkesen repülő nagytestű fajták újra megjelennek majd a portákon.

Szerző/Forrás: Bálint Katalin