Az ember és a háziállat megfertõzése azon múlik, hogy az adott földrajzi régióban az erdei állatok körében, milyen kullancs terjesztette betegség honos, mert annak kórokozóját oltják tovább az emberbe vagy kedvenc háziállatába.




A kullancsok pókszabású, egységes testû, ízeltlábú, vérszívó élõsködõk. A Föld összes kontinensén közel 800 kullancsfaj található. E szám ijesztõnek tûnik, de tudnunk kell, hogy a kullancsfajok többsége kizárólag bizonyos erdei állatok vérét szívja. Fél tucat azoknak a kullancsfajoknak a száma, amelyek az embereket és a háziállatokat egyaránt támadják. Közülük Európában, így hazánkban is a legnagyobb egyedszámban a legelterjedtebb a közönséges kullancs (Ixodes ricinus), és a birkakullancs (Dermacentor marginatus).

A szemmel rendelkezõ, látó kullancsok a gyepi növénytársulásokat lakják, és a fûszálak árnyékos fonákján megkapaszkodva, lesbõl várják áldozatukat, akire alulról kapaszkodnak fel. E stratégiát alkalmazza például a birkakullancs.

A szem nélküli, „vak” kullancsok a lombos erdõ lakói. Tájékozódásuk fõ szerve az elülsõ lábaikon lévõ Haller-szerv, mely egy „radarként” üzemel, így képes felderíteni és bemérni a potenciális áldozatot. Ahhoz, hogy ily módon tájékozódjanak a szemmel nem rendelkezõ kullancsok, magasra (max. 1,5 méterre) kell mászniuk a cserjék vagy facsemeték leveleinek árnyékot adó fonákjára. A leveleken kapaszkodó kullancsok fentrõl vetik rá magukat áldozatukra. E támadási módot alkalmazza a közönséges kullancs.

A kullancs szájszerve tökélyre fejlesztett vérszívó alkalmatosság, csípését alig érezzük, mert fertõzött nyála érzéstelenítõt is tartalmaz. Az általuk terjesztett fertõzõ betegségek közül az emberek számára csupán az agyvelõgyulladás ellen van védõoltás, ám csak több oltás után alakul ki a biztos, három évig tartó védelem. Sokkal gyakoribb a Lyme-kór, akár több százezren is szenvedhetnek ettõl a betegségtõl, anélkül, hogy tudnának róla. Lyme városa Connecticutban található, amelyrõl a Lyme-kórt elnevezték, melyet sokáig nem tudtak gyógyítani, és ellene még ma sincs védõoltás. Ezt a bakteriális fertõzést 1977 óta ismerik. Változatos kórképet mutathat: fáradékonyság, mozgáslassulás, izületi- és izomfájdalmak, idegrendszeri panaszok, fejfájás, ingerültség, memóriazavar, nyirokcsomó-duzzanatok. A korábban halálos kór ma már gyógyítható, de a gyógyuláshoz akár két év is szükséges. A fertõzés legjellemzõbb tünete a Lyme-folt, amely kezdetben kb. 5 cm átmérõjû, majd egyre növekvõ piros folt. Ha a fertõzést nem ismerik fel, szövõdményei között elõfordulhat szívizom gyulladás, idegrendszeri megbetegedés, izületi probléma, és a legsúlyosabb esetben agyvelõgyulladás.

A bõrbõl az eltávolított kullancs fertõzöttségének kimutatása (a kórokozó a Borrelia burgdoferi) megkönnyítheti a diagnózis felállítását. Az embernél a betegséget még nem, de kutyáknál már védõoltással meg lehet elõzni.

A kullancsencephalitis (agyvelõ- és agyhártyagyulladás) kórokozója az erdei és mezei kisrágcsálókban és az õket parazitáló kullancsokban cirkulál. Fõ tünetei: influenzaszerû állapot, láz, hányás, fejfájás, szédülés, bénulás, izom- és ízületi fájdalom. A forgalomban lévõ védõoltás hatására az évi megbetegedések száma látványosan visszaesett.

A babesiosis (vérfestékvizeléses láz) egy egysejtû vérélõsködõ által okozott betegség. Az ez idáig csak az egerekben élõsködõ Babesia microti nevû élõsködõ a közönséges kullancsokba költözött át. Ennek a váltásnak következtében a lakosságot is veszélyezteti ez az új betegség, melynek az általános tüneteken (láz, rossz közérzet stb.) kívül a kórokozó által károsított vörösvérsejtek bomlása okozta egyéb tünetek, pl. a vérfestékvizelés a jellemzõje.

A másik, kullancsok által terjesztett kórokozó a Babeia canis, pigment nélküli véglény. Ez nevébõl adódóan csak a kutyákat betegíti meg. Vannak azonban más állatfajoknak (ló, szarvasmarha, birka) is megfelelõ babesia kórokozóik. Szerencsére, ezek fajspecifikusak, így másik faj egyedeire a fertõzés nem veszélyes. A macskák a Haemobartonella felis nevû kórokozótól (Rickettsiától) fertõzõdhetnek kullancsok útján. A betegség a vörösvérsejtek pusztulása miatt vérszegénységgel, sárgasággal és lázzal jár. A Q-láz (kérdõjeles láz) nevû betegség okozója a Coxiella burnetti 99 százalékban a baktérium hordozó háziállattal történõ kontaktus útján, a fennmaradó egy százalékban kullancscsípéssel terjed emberre. A tünetek az emberen és a háziállatban aszerint alakulnak, hogy a kórokozó a tüdõt, a májat vagy az ivarszerveket támadja-e meg.

A kullancscsípés elkerülése érdekében kerülni kell a vadak által tömegesen, gyakorta látogatott helyeket. A házak és az állattartó épületek körül kaszálással, bozót- és rágcsálóirtással kell megszüntetni a kullancsok életterét. Az urbanizált helyektõl távol kell tartani az erdei állatokat, különösen a sünöket. Más lehetõség a területek pirimifosz-metil hatóanyagú, kullancsirtó permetszerrel, háromhetente történõ permetezése. A veszélyeztetett területeken élõ embereknek kullancsencepahlitis ellen, a kutyáknak Lyme-kór ellen adassuk be a védõoltásokat. Jó megoldás, ha rendszeresen alkalmazunk valamilyen kullancsriasztó terméket.

A kullancs eltávolítására sok hibás népi módszer él a köztudatban. Sajnos minden ilyen módszer a kullancs fuldoklását és gyötrését célozza, aminek következtében a kullancs kínjában kórokozót tartalmazó nyálat köp áldozatába. Tehát e módszerek pont a fertõzõdést (iatrogén infectiot) idézik elõ. A kullancslárvákat és a nimfákat – mivel ezek épphogy rögzülnek a bõrbe – egy homorú hegyû, 20G-és injekciós tûvel kell kipöccinteni a bõrbõl. A kifejlett kullancsok (imágók) eltávolítására szolgál egy új eszköz, egy mindenki által alkalmazható mûanyag kanál. Ez a kullancs szipókáját anélkül fordítja ki az ember vagy háziállat bõrébõl, hogy megragadná és megszorítaná a kullancs testét (nyálmirigyeit).